(kerületi szakemberek)
Budapest, Csángó utca 9.
1910-ben még a Csángó utca 10 alatt lakott Tóbiás kefekötő mester - két évvel később a Csángó utca 9 szám alá lett bejegyezve. Hogy mi volt a vezetékneve, az a régmúlt homályába veszett. Ügyes keze lehetett, és amint egy német közmondásból közfelfogássá vált, szerethette az itókát: a kefekötés miatt a szálló por szolgált - jogos vagy nem jogos oknak - a munkavégzés után egy-két korsó sörrel történő toroköblítésre. Ma már elvétve találhatunk ilyen szakemberre. Vajon mi fán terem a kefekötés?
Bővebben:
Kefét, ecsetet, meszelőt, pamacsot és söprűt készítő kisiparos. A kefekötés két alapvető munkafolyamatra tagolódik: a kefekötő előbb a kefék és ecsetek foglalatját, a kefefát készíti el faragással és esztergálással. A kész kefefát fúrszékre helyezi, ahol lábbal hajtott fúróval belefúrja a lyukakat, amelyekbe később a sörtét fogja befészkelni vagy bekötni. A kefekötő disznósörtét, ló-, bak-, borz-, mókus-, menyét- stb. szőrt vagy sikárgyökeret használ. A sörtét és szőrt vagy szurokkal ragasztja be, vagy dróttal, ill. fonallal kötözi rá a kefefára. A drótkefét drótsodrással készíti. A finomabb ecsetek sörtéjét forró hamuban edzi és puhítja.